Paksai Béláné

2007-ben kezdtem a gyöngyözést gyöngyvirág készítéssel. Egy kedves barátnőm 50. szülinapjára készítettem sárgarózsát, mert az a kedvenc virága. A Gyöngybolt kirakatában, ahol a virághoz való gyöngyöt vásároltam láttam egy szépséges karkötőt, ami annyira megtetszett, hogy úgy éreztem, szeretném megtanulni a fűzését is. Egy peyote karkötő volt. Az üzletben tartottak tanfolyamot is, itt kezdtem el foglalkozni igazán a fűzéssel, mert engem is letepert a „gyöngyitisz vírus”. Annyira megtetszett, hogy ott ragadtam.

A tanfolyamon ismerkedtem meg egy volt gyöngyfűzővel, aki akkor már egy ideje gyöngyözött és elmondhatom, hogy egy életre szóló barátságot kötöttünk Szurcsikné Csörgő Katkával. Sajnos csak volt, mert már nincs közöttünk. Akkoriban tőle nagyon sokat tanultam. Ő vitt bele sokkal mélyebben a „gyöngyös” világba. Számítógépes programok, gyöngylelőhelyek, mintavételi lehetőségek, tanfolyamok stb. Így kerültem el a Gyöngybox-os társasághoz. Ott voltak úgynevezett „Tanyanapok”, ahol egymást segítettük tanácsokkal, mintákkal, volt ásványvásár, közös fűzés stb. Itt kaptam a Pancsa nevet, lévén több Ancsa volt a fűzők között. Voltak különféle tanfolyamok, tulajdonképpen minden alaptechnikát itt tanultam meg (téglaöltés, peyote, RAW, herring, petersburgi, gyöngyhorgolás, bogyó-gyöngyhorgolás, kumihimo). Persze nem mindent használok rendszeresen. Eljártam Vezsuzsi tanfolyamaira, ahova a mai napig járok. Zsuzsitól sok fűzési trükköt tanulhattam. Modern ékszerek fűzését tanította.

Ahogy múltak az évek és egyre jobban belemerültem a gyöngyözésbe, rátaláltam a népi ékszerekre. Sokkal jobban kezdett érdekelni a népi gyöngyfűzés. Egy hirdetés útján találtam rá Decsi Kiss Marcsi szálkai táborára és 2011-ben sikerült is részt vennem a táborában, ahol az ott fűzött ékszerek teljesen rabul ejtettek. Úgy éreztem, ez lesz az én utam. Sajnos egy családi esemény – Párom betegsége – több évre kivont a gyöngyös tanfolyamok és tanulás világából. Fűzni tovább is fűztem, de a népi gyöngyfűzés egy időre megszakadt. Ez idő alatt csak a modern darabok fűzésére maradt lehetőségem. A szálkai táborban ismerkedtem meg POÉ-val (Pálné Osvald Éva) személyesen, aki később meghatározó szerepet játszott a népi gyöngyfűzési fejlődésemben. Az ő táboraiban tudtam elmélyedni a sárközi gyöngyfűzés rejtelmeiben. A 2017-es táborban résztvevő gyöngyfűző lányoktól hallottam a Magyar Gyöngy Egyesületről.

Az egyesületbe az egyik Mesterségek Ünnepén jelentkeztem 2017-ben. Ide az a fajta kíváncsiság hajtott, ami a népi fűzés felé terelt. Egyesületi tevékenységem során már többször tartottam foglalkozást különféle technikák elsajátításában az oktatott mintán keresztül. Egyesületi kiállításokon részt szoktam venni, mind népi, mind modern ékszerekkel.

Lakhelyemhez közel egy szociális szolgáltató nappali foglalkoztatójában tartottam – több éven keresztül – gyöngyfűző tanfolyamot, ahol leginkább népi jellegű egyszerű nyakláncokat, de modern darabokat is fűztünk.

Zsűriztetés nem foglalkoztatott – a koromnál fogva nem látom értelmét. Úgynevezett házi pályázatokon szoktam részt venni, több-kevesebb sikerrel. Többször lettem első helyezett.

További célom, hogy a magam szórakoztatására fűzzek. Az alkotásaimat közvetlenül nem értékesítem. Családtagok, barátok, ismerőseim szoktak válogatni belőle, többet elajándékoztam (doktornők, ápolók stb.).

Elérhetőségeim:

Facebook: Paksai Béláné Pancsa

Blogom: https://butikos.blogspot.com (ezt a Párom betegsége óta nem vezettem)